Bita Kálmán bácsi anyósáék építették ezt a nagyrákosi házat közvetlenül a háború után, rém progresszíven, korát megelőzően némileg Kádár-kockára emlékeztet, kb. 90 nm-es, majdnem négyzet alaprajzú. A melléképületek egy része vályogból épült, ezek már nincsenek meg, a többi téglából, mint például a „kis ház” és a pajta.
Az Őrség panasza 1974-ben jelent meg. Előtte Moldova György éveken át járta a vidéket, és később családostul is visszajárt minden nyáron. 1978-ban adta el neki Kálmán bácsi a nagyrákosi házat. Itt el is lehet olvasni pontosan hogyan : itt
A ház azóta több nagy átalakításon is átesett. A kisházba vendégszoba épült, és amikor a gyerekszoba szűkösnek bizonyult, beépítettük a padlást, és ott lett külön bejárattal a nyolcágyas gyerekbirodalom, ahova felnőttek csak külön engedéllyel mehettek fel, vagy ha mutogatni akarták (bár miért akarnák mutogatni).
Rengeteg vendég fordult meg Nagyrákoson, egyszer egy teljes focicsapat is lent nyaralt. A kertben egy szekér állt, ami napozóágyként szolgált. Apám lelkesen, de eredménytelenül próbálkozott szőlőültetéssel, míg egy ponton az egyholdas terület hátsó részét beültettük fenyőcsemetékkel, és egész sok meg is maradt, pláne ahhoz képest, hogy mi, gyerekek is segítettünk ültetni.
Számtalan kanasztaparti, nagy beszélgetés, bicajozás, játék, együttlét, barátok, látogatók, elszakadás a budapesti élettől minden nyáron. Ilyen volt az őrségi gyerekkor. A falu megváltozott, egyre több városi telepedett meg, de sosem vált nyaralófaluvá. A rendszerváltáskor Lajos bácsi, a református lelkész egy ciklusa után Eszti néni, Némethné Baksa Eszter lett a polgármester. Mind a mai napig az ő keze alatt virágzik a falu a szó szoros értelmében.
A család is megváltozott. Néhány évnyi szünet után már a gyerekeink lettek a nagyrákosi gyerekek. A ház hűségesen szolgálta az újabb generációt, akik teljesen ugyanúgy jártak le esténként a focipályára, és unták halálra századszor a pityerszeri skanzent, mint valamikor mi. Végül 2023-ra eljött az ideje, hogy a ház megújuljon, és őrületes szerencsével a Szupernova elvállalta a feladatot. Új tetők, új ablakok, új szobák, új minden, és csodálatosképpen a ház lelke megmaradt, ezért örökké hálásan leszünk Szabó Gábornak.
Édesapám hagyatékából levittünk könyveket, a hetvenes években az Őrségben gyűjtött régi köcsögeit, barátok alkotásai lógnak a falakon. Szeressétek nagyon!